Tervezés a konyhában

Bevallom, a tervezés és a tervekhez való ragaszkodás a mindennapokban nem az erősségem. Viszont több szempontból is rettentő fontosnak gondolom, különösen ha a mindennapi főzésről van szó.

A tudatos várásláshoz rettentő nagy segítség egy előre kigondolt menü, hiszen konkrét listával sokkal jobb és hatékonyabb a vásárlás, és elkerülhető a felesleges dolgok megvétele.
Van egy elég nagy receptgyűjteményem, amit igyekszem évszakok szerint, alkalmak szerint és alapanyagok szerint rendezni, attól függően, hogy milyen receptről van szó. Csak írok egy listát, hogy hol találom őket, hogy könnyű legyen megtalálni őket.

A szezonális zöldségek és gyümölcsök ismerete ebben sokat segít. (A quebeci szezonális zöldségek és gyümölcsök listáját én itt ellenőrzöm, a magyarországi listát több oldalon meg tudjátok nézni.)
Amíg nyitva van a piac, ahol csak helyi gazdák árulják a helyi termékeket, addig az ott található kínálat a kiindulópontom. A szerint kezd el az agyam járni a következő heti ételeken, hogy mit hozunk haza a piacozásból. Utána írom össze azt a listát, amit az online vásárláskor megrendelek. Eddig elmentünk a szupermarketbe, de ez a minőségi közös időből vesz el elég sokat, és két kisgyerekkel nem is örömteli dolog. Így megkerestem azt a helyi boltot, akiknél lehet szatyormentesen vásárolni, és rendelés után elmegyünk az áruért. Mivel télen már nincs piac, ezért szűkebb a választék, és nagyon nehéz valóban heti ételhez jutni, de nem lehetetlen.

Az Egyszerűbb gyermekkor című könyvben leírtak mintájára van egy nagyjából bejáratott rendszerünk. Minden napnak megvan a maga ételcsoportja, és azon belül kreatívkodhatok kedvemre a szerint, hogy milyen alapanyagok vannak éppen itthon és a boltokban (vagy a piacon) a héten.
A napok a következő képen vannak beosztva:

• hétfő – hétvégi maradék-felhasználó fogás vagy leves (ezek gyakran összefüggnek, sok maradékot lehet levesbe felhasználni
• kedd – rizs, bab vagy halétel, attól függően, hogy mi elérhető
• szerda – húsétel, mexikói vagy magyaros étel
• csütörtök – pizza
• péntek – tészta, ázsiai ihletésű étel vagy leves
• szombat és vasárnap – húsétel vagy valami, amihez éppen kedvünk van, és több időbe telik az elkészítése

A csütörtöki pizzanap ritkán marad el. Ez nálunk olyan étel, amit mindenki imád és már rutinból elkészítem. A tésztát az ebédidőben gyúrom vagy reggel. Délután megfőzök egy nagy adag paradicsomszószt, ha egy mód van rá a saját befőzésű paradicsomból. Annyit főzök, hogy maradjon még egy tésztára való. Nagyon szeretjük a tésztaféléket, lustább heteken borul a beosztás és sokkal több nap fogyasztunk ilyesmit.

Nem vagyunk vegetáriánusok, ahogy a listán is látszik, de nem fogyasztunk sok húst. Lehetőleg a helyi farmeroktól vesszük az antibiotikum mentes árut. A hús nem húsgyárakból származik, a nyári időszakban szabadon vannak az állatok, nincsenek télen sem összezsúfolva, rendszerint helyben termelt magokat esznek, és nem kezelik őket hormonokkal. Leggyakrabban azokat a részeket vásároljuk meg, amit kevesebben vesznek, kerüljük a drága és “menő” darabokat, mint a bélszín vagy a szűz. Hetente egyszer vagy kétszer készül húsos étel.

A leves mindig hangulat függő, megfelelő mennyiségű alapanyag rendszerint van itthon. Nagyon szeretjük a saját főzésű alaplevet, amit a mélyhűtőben tartok. Ezt rendszerint zöldségekkel főzöm meg később vacsorának, és egy kis tésztát is főzök mellé, esetleg árpagyöngy vagy galuska kerül bele.
Az alaplevet mindig nagy adagban készítem zöldségek maradékából, néha csontból. Telente gyakran főzök egy nagy lábos pho levest, amit aztán részben szintén lefagyasztok. Még a paradicsom leves az, amire mindig bizton számíthatok, hiszen a spájz tele van eltett paradicsomlével, amiből hamar készül el a vacsora.
Bár a krémlevesek nem a legnagyobb kedvenceim, van pár, amit szívesen fogyasztok, de mivel a Franc ezeken nőtt fel, gyakrabban főzi őket ő. A család kedvence az elzászi nagymama sütőtökkrémlevese, a nagyobbik lányom pedig a karfiolkrémleves és póréhagymaleves a kedvence. A kicsinek mindegy, ő minden levest szeret.

A mexikói és az ázsiai ételek az olasz konyha mellett a nagy kedvenceink, ezért állandó szereplői az esti étkezésünknek. Mindegyikre jellemző a gazdag ízvilág, a fűszerek sokasága és az íz. Könnyen lehet őket variálni, és egészségesek. Mivel a családban mindenkinek kicsit más az ízlése, ezeket az ételeket könnyű ott az asztalon a saját kedvünkre formálni, és így megússzuk az étkezések körüli huzavonát.

Néha azt játsszuk, hogy kiválasztunk egy országot vagy földrészt, és annak a helynek a konyhája szerint főzünk egy hétig. Ez is nagyon jó móka, de egész évben nem csinálom, mert azért fárasztó. Délben, mikor az egész család többnyire szintén együtt eszik vagy hideget eszünk, vagy az előző estéről maradt ételt. A napi két meleg étkezés nem ritka nálunk, de nem is előfeltétel.

Azoknak, akiknek segítség, mellékelek egy letölthető menütervet, amit én is használok. Nem vagyok profi, ezért nézzétek el az egyszerűségét, saját használatra készítettem. De nem is a csoda-dizájn volt a célom, inkább a praktikum. Remélem hasznát veszitek. Ezt én lamináltatni fogom nemsokára, és így tudok rá hetente írni új listát, nem kell minden héten újat nyomtatnom. Itt jegyzetelem majd azokat az alapanyagokat, amik elfogytak, és a recepteket is, amiket a héten találtam és nem akarok elfelejteni.

Ehhez mi idén kis címkéket fogunk gyártani közösen a sikeresebb receptekből, és ebből igyekszünk minden héten eldönteni, mit főzzünk. A téli szezon mindig nagyobb kihívás egy ridegebb éghajlaton, így ezzel is könnyebé igyekszem tenni a szezonális és helyi alapanyagokra épülő főzést, ami bizony néha kissé unalmas lenne ezek nélkül. Ráadásul így a gyerekeket is bevonom nem csak az ételek elkészítésébe, de a menü tervezésébe is, amit szerintem a legtöbb manó nagyon élvez.
Ha valami új kerül az asztalra, és sikere van, akkor ez is bele fog kerülni a kis dobozunkba, hogy bővítsük a “rendszert”.

Használjátok bátran!