Én nagyon szeretem a karácsonyt. És nagyon utálom a kényszeredett, erőltetett ünnepet.
Azt veszem észre évek óta, hogy a karácsonyi kiégési szindróma, a burnout már általános. Nem újdonság, hogy manapság ez az időszak már nem szól sokkal többről, mint az elvárásoknak való megfelelésről és a rohanásról. Ajándékokat kell venni, mindenkit végig kell látogatni, sütni kell, főzni kell, udvariasan ezer féle ételt megenni és szeretni. Olyanokat is el kell viselni, akiket egész évben nem is lát az ember, de nem is hiányoznak. Végig kell koccintani a munkahelyi karácsonyt, meg túl is kell élni. A fél szentestét sms-ek küldésével töltjük, ahogy a teljes szilveszter éjjelt is. Akkor is csinin fel kell öltözni, ha semmi kedve hozzá az embernek. És ez nem jó.
És mivel én szeretem szeretni a karácsonyt, és ezért a nyugis december számomra az egyik legfontosabb dolog az évben. Valójában már november közepén elkezdődik – ilyenkor kezdek el nagyon vágyni arra, hogy lelassuljunk, kicsit kikapcsoljunk. Ilyenkorra lesz sok a digitális világból, sokszor ilyenkorra omlik le a védekező rendszerem, ami segít kiszűrni azt, ami nemkívánatos ebben a virtuális világba, és így gyorsabban és gyakrabban leszek feszült és ideges, sokkal több hibát is vétek.
Nem az a célom ebben az időszakban, hogy teljesen kivonuljak a közösségi médiából, de jól esik egy kicsit hátralépni, venni egy nagy levegőt, és felmérni, mire van valóban szükségem, és mire nem.
Tavaly ilyenkor elkezdtem nagyon feszült lenni, de szerencsére akkor szembejött a Mindful Christmas akkori száma, valamint pár tudatos jelenléttel (mindfulness) kapcsolatos könyv, és ezek rengeteget segítettek.
Azt gondolom, nem muszáj minden elvárásnak megfelelni. Meg kell találnunk a magunk útját-módját, a saját értékeinket és mértékeinket. Utána el kell fogadtatni a környezetünkkel, hogy bizony esetleg mi nem szeretnénk hatalmas családi vacsorát, vagy nem akarunk halat főzni, esetleg szeretnénk, ha nem a felesleges ajándékokról szólna az este. Tudni kell kérni, elmondani. Határokat kell szabni. Magunknak és másoknak is. Tudni kell nemet mondani.
Ez rettentő nehéz, és nagyon sok konfliktussal jár sokszor. Hiszen “a család a legfontosabb”, “csak egy alkalom az évben”, “hal nélkül nincs karácsony”, “mi az hogy nincs bejgli?”, “az én unokám, azt veszek neki amit akarok” kaliberű mondatok sora hangzik el, ha valaki felveti, hogy esetleg lehet máshogy is.

Ami szerintem ilyenkor a legfontosabb:
¤ Klassz lehet ilyenkor egy meleg teával, a fotelbe leülni egy békés percben és feltennünk a kérdést magunknak, hogy mit is várunk a karácsonyi időszaktól, mit érzünk, ha most a karácsonyra és ajándékozásra gondolunk, és mit szeretnénk érezni. Milyennek képzeljük az ideális karácsonyt?
¤ Tervezni, de nem túltervezni. Semmi esetre se vállald túl magad. Legyen szabadidőd a családdal, maradjon időd magadra. A tudatos tervezés csak abban segítsen, hogy ne váljanak túl feszülté az ünnepek.
¤ Ne akarj mindent belezsúfolni az idődbe. Nem kell mindenkinek karácsonyi és újévi üdvözletet küldeni Facebookon vagy sms-ben. Nem kötelező mindenkivel találkozni, csevegni, ajándékot cserélni. Legyen mindennek értéke, ami történik.
¤ Igenis lehet fontossági sorrend. Mindenkinek van, legfeljebb titkolja.
Tavaly nagyon sokat segített az a lista, amit a már említett Mindful Christmas-ben találtam, és idén el is készítettem a saját változatomat. Elsősorban ugyanúgy magamnak készítettem, mint a menütervezőt, de szívesen megosztom veletek, hátha más is hasznát veszi.
Ezen én különféle színekkel jelölöm meg a következő dolgokat, és minden napra szigorúan egyet írok a naptárba:
¤énidő
¤közös idő
¤főzés-sütés
¤evés-ivás-összejövetel
¤barátok
¤család

Ha komplexebb tervezésre van szükségetek, urban:eve szokás szerint készített egy karácsonyi tervezőt. Az éves Anti-határidőnapló a Slow Budapesttől ( https://antihataridonaplo.hu/ ) pedig az egész éves lelassulást segíti.
Az advent egy szép időszak, megélni jó, nem túlélni. Akár vallásos az ember, akár nem, akár más vallású, ez a Yule, a Midwinter, a téli napforduló köré rendeződött ünnepkör, és van is mit megélni. Jön a fény. De lehet úgy is nézni, hogy itt az idő, amikor magunk mögött hagyjuk az eltelt év zagyvaságait, és új lapot nyithatunk. És erre pont jó ez a fajta lelassulás.
De jóóó! De tetszik! 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Örülök 🙂
KedvelésKedvelés