Talán még emlékeztek a nyugis decemberek kezdetére.
Akkoriban a harmadik karácsonyunk felé tartottunk Kanadában. Mindenkitől távol, nem volt tervben családi látogatás, mi sem készültünk Magyarországra. És őszintén szólva ez nagyon jól esett. Nem azért, mert nem szeretjük a családtagjainkat vagy ne szeretnénk a karácsonyt. Dehogynem, sőt, nekem ez az időszak igazi feltöltődés és kreatív túlburjánzás sokszor.
Vannak, akik nem szeretik az ünnepeket, vannak, akik cikinek tartják, ha valaki megéli a maga módján (legyen az hagyományos, újító vagy éppen egyéni), van aki pedig egyenesen imádja és egész évben erre vár. Azt is tudom, hogy nem mindenkit nyomaszt a sok elvárás, feladat, amit vagy mi támasztunk magunkkal szemben, vagy mások. Másokat meg szinte megbénit a tudat. De az is lehet, hogy egyáltalán senki nem vár el tőlünk semmit, még mi magunk is el tudnánk ezeket engedni, de azt gondoljuk, azt nem lehet.
Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek eleinte lelkiismeretfurdalást okozott az, hogy elismerje, igenis jó néha nem együtt lenni a családdal az ünnepek alatt. Hiszen azt nevelték belénk, hogy ilyenkor a családdal kell lenni, együtt kell enni, inni, feltétlenül halászlevet és rántott halat, bejglit és töltöttkáposztát kell főzni, sütni. Mindenkinek degeszre kell tömnie magát, olykor kötelezően össze is kell veszni legalább a nőknek azon, hogy hogyan kellene valójában együtt tölteni ezt a családi ünnepet és milyen is az igazi töltöttkáposzta.
Persze az adventi időszakban versenyt futunk az idővel és a további elvárásokkal, hogy mindenkinek megfelelő ajándékot vegyünk. Mindemellett mindenhol villognak a reklámok, az akciók, a nyomasztás, hogy költsük a pénzünket és töltsük az időnket a boltokban.
Lehet, hogy csak kötelességből ajándékozunk, mert azt úgy illik, pedig fogalmunk sincs, mi lenne a jó ajándék, mindegy, vegyünk egy századik gyertyát és egy ezredik csetreszt, akkor is, ha azt sem tudjuk, szereti-e az illető az ilyesmit. Egy sokadik pár zokni és nyakkendő pedig jó lesz majd a család férfi tagjainak, és biztosan szeretnének még egy üveg pálinkát is.
Persze van az ellentábor, ahol az ajándékozás abszolút ciki, és az elvárás az, hogy még csak ne is akarj semmit adni, legyen az bármilyen figyelmes gesztus is, hiszen az ajándékozás, még ha a szeretetnyelved is, csúnya rossz dolog, a fogyasztói társadalom ránk aggatta szokás, nem erről kellene szólnia az ünnepnek.
És még sorolhatnám, annyi tábor (és ezzel elvárás) van már ebben is, hogy követni sem tudom.
Én, aki imád ajándékot adni, egyszerűen megkönnyebbültem, mikor nem volt erre szükség. Mindig kicsit olyan érzésem volt, hogy versenyezni kell, ki csinálja ezt is jobban. Én meg nem akartam versenyezni, sosem voltam igazán jó ebben, nem szerettem győzni.
Ajándékot kapni is szeretek, ebben pedig kicsit elfeledve éreztem magam az évek során, így némi munka után sikerült magamban ezt elengedni és megállapítani azt, hogy az ajándék, ha csak az ajándékozásért van, amúgy sem fontos, de ha nekem van mit adni, akkor szívből adom így is. Ezzel pedig egészen jól elvagyok.
Így a Black Friday kapcsán is újra elgondolkodtam ezen. Több alkotó, akik fenntartható termékeket árulnak a kis webshopjukban, az utóbbi időben úgy érezte, mentegetőznie kell, amiért tart vagy éppen nem tart akciót ilyenkor, mert úgy tűnhet, felülnek a fogyasztó ösztönző vonatra, holott csak közeledik a karácsony és ezzel megkönnyítenék azok dolgát, akik ilyen termékekre vágynak; éppen profilt váltanak; vagy van a raktáron termék, amit ki szeretnének árusítani. És ez az, amiről talán mi is tehetünk, akik a fenntarthatósággal foglalkoznak. Mert nem kellene nekik mentegetőzni, akik nem szajkózzák azt, hogy vedd vedd vedd amit árulok, hanem tudatosan, jól, fenntartható módon de vállalkozást építenek. Mert lehet, hogy nem minden az ajándék, de ajándékozni akkor is jó, lehet egy igazán szeretetteljes gesztus, és lehet jól csinálni, és nem csak egyféle képen. Lehet, hogy végre őszintébbnek kellene lennünk magunkkal szemben is, és nem csak az elvárásokat kommunikálni mások fele ebben sem.
Persze, nem szabad belesodródni a Black Friday “minden IS olcsóbb” akciókba és aztán tízszer annyit költeni, mint amennyit szánni szerettünk volna a karácsonyra. Lehet, hogy nem is akar mindenki akármilyen márkás sapkát, ami éppen a divat, vagy air fryert, esetleg lassúfőzőt, csak mert mindenki azt szeretne állítólag manapság és pont jó árban is van. Egyszerűn csak átgondoltabbnak, tudatosabbnak kellene lennünk. És főleg, végre, nem másokban keresni a hibát, hogy aztán azok mentegetőzésre kényszerüljenek.
És persze itt van a Grincs, az én örök kedvencem minden formában:
Idén megint nem lesz könnyű az advent. Nem csak azért, mert egy teljesen új helyen élünk, ahol még mindig csak a megszokás fázisában vagyunk, de berobbant a koronavírus az iskolában, és nem csak éppen egy csomó korlátozás ér minket, de a gyerekek el is kapták a vírust, ráadásul az iskola átállt online oktatásra. Ami nyilván azt jelenti, hogy a Franc home officeban, a gyerekek itthon, beosztva mikor van tanuló idő, mikor vannak hívásaik, és nem mehetnek egy ideig sétálni sem. Közben persze az élet amúgy nem áll meg. Így számomra most külön kihívás lesz az idei nyugis december, és éppen ezért hatványozottan fontos.
De nehezíti az is ezt az időszakot idén, hogy kompromisszumot közöttünk, és ellátogatunk Magyarországra az ünnepekre. Őszintén megmondom, nem így terveztük. Tényleg nagyon megszerettük a négyesben, maximum ötösben töltött karácsonyokat, de szépen kértek, lelkesen szerveztek a családtagjaink családi összejövetelt, így nem mondtuk nemet. De azért ez így több feszültséggel jár, ismét felbukkantak a régi (vélt vagy valós) elvárások. Igen, a bejgli is köztük van, de még nem döntöttem el, mit is kezdek ezzel.
Az biztos, nem engedtem el az idei nyugis decembert csak azért, mert összesűrűsödtek a dolgok, az elvárások, és teljes a káosz a 90 négyzetméteren. Pláne most nem engedem el, mert az eddigi évek bizonyították, hogy jó a lassulás, az elengedés, a nem túl feszes, de azért valamennyire megtervezett adventi időszak segít abban, hogy Szenteste ne egy veszekedő család üljön le az ünnepi asztalhoz, hanem egy nyugodt, békés vacsorát fogyaszthassunk majd el. Ami vagy halászlé lesz, vagy nem. 🙂
Még mindig azt gondolom, hogy a tervezés előtt érdemes egy meleg itallal leülni a kályha, kandalló vagy fűtőtest mellé, esetleg a kanapén egy kellemes meleg takaróba burkolózni. Tedd fel magadnak a kérdést, mit is vársz az ünnepi időszaktól és a karácsonytól!
Ne feledd, jó tervezni, de nem szabad túltervezni. Nem az a terv, hogy szentestére teljesen kimerülj.
Igenis kell fontossági sorrendet állítani. A te elvárásaid és kedved szerint. És ami nem fér bele ebbe a hónapba, az nem fér bele, és kész.
- Az idei nyugis december csomag több ugyanúgy több részletben érkezik, mint tavaly. A mostani bejegyzéshez feltöltöttem nektek az ingyen letölthető, egy oldalas decemberi tervező naptárat, hogy aki szeretné, még a hétvégén el tudja kezdeni megtervezni, hogyan is lehet a legjobban, ép ésszel megoldani a decembert.
- Jövő hét elején szeretném hozni nektek a sütési tervet és a menütervező kártyát is, amire magatok feljegyezhetitek az ünnepi menüt vagy menüket.
- Ha a járvány is úgy akarja, és nem dől ki a teljes család, szeretnék még újabb karácsonyi recepteket is feltenni ide, ezúttal nem csak édesség formájában.
- És remélem, hogy tudok hozni majd a hónap során pár lassításhoz segítséget nyújtó kis ötletet, gondolatot is az Instagramon és a facebook oldalon. Szorítsatok, hogy ne üssön minket ki teljesen a vírus!
Addig is bátran böngésszétek a karácsony címke alatt felbukkanó posztokat: https://amesszieszak.com/?s=kar%C3%A1csony
Ha van kedves és időd, olvasd el a korábbi nyugis december posztokat:
Fenn, a messzi északon 