A kuglóf

Biztosan mindenki ismeri a kuglófot, de vajon kóstoltatok-e már igazi kuglófot? Azt a kelt, édes tésztát, amit rendszerint mazsolával sütnek és porcukorral hintenek meg?

A kuglóf a magyarok számára alapvetően ismerős sütemény, hiszen a közép-európai gasztronómia egyik eleme. Mégis én most a francia oldalról közelítek a recepthez.

A kuglóf története és nevének eredeti is vita tárgya, legendák övezik, nem is kevés. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a párizsi udvarba Nicolas Stohrer vitte, aki a száműzetésben élő lengyel király, Leszczínski Szaniszló cukrásza volt, majd mikor annak lánya Leszczyńska Mária lett a francia királyné, vele együtt került a francia udvarba udvari cukrásznak. Stohrer eredetileg elzászi volt. Ő a rhum baba megalkotója is. A történet szerint a királynak túl száraz volt a lengyel kalács, ezért áztatta azt a cukrász alkoholba, és így született meg az új sütemény.
Stohrer párizsi cukrászdája 1730-ban nyílt meg, és a mai napig is üzemel a 51, rue Montorgueil alatt.

Kuglófok a Stohrer cukrászdában Párizsban. Forrás: Le Figaro

Mások szerint a kuglófot Mária Antoinette vitte a francia udvarba Bécsből, ahogy sok, másra klasszikussá és nagyon franciává váló sütemény is így jutott el Párizsba (a viennoiserie elnevezés is a származásukra utal), Bécsbe pedig lengyel cukrászok közreműködésével került. El is terjedt a teljes Monarchia területén, ezért is nehéz meghatározni, pontosan honnan is származik. A sütemény alakjának eredetéről is több legenda szól. Vajon az egyik napkeleti bölcs turbánja ihlette? Vagy a Bécset ostromló törökök fejfedője? Ki tudja?!

Azt gondolom, nincs is jelentősége, valójában honnan is származik akár a szó, akár a recept. Ahogy arról sem érdemes komoly vitát nyitni, melyik az igazi és eredeti recept. Egy biztos, a kuglóf egy igazi kellemes, hűvös időben melengető sütemény, amely akár lehet az ünnepi asztal dísze is.

Talán emlékeztek még, hogy a Franc elzászi. Elzász pedig nagyon sok szempontból inkább Közép-Európa, különösen közel áll a dél-német, svájci, osztrák kultúrához, mind építészetben, mind gasztronómiában, és hát a történelme is sok mindenben köti ide. Természetesen francia terület, és a legtöbb elzászi ugyanolyan büszke francia, mint amilyen büszke elzászi. Viszont a földrajzi és történelmi elhelyezkedéséből adódóan nem véletlen, hogy a kuglóf egy igazán népszerű és fontos elzászi sütemény.

Elzászban a mai napig vannak területek, ahol beszélik az elzászi nyelvet, és nagyon sokan a mindennapokban is készítik még a hagyományos recepteket. Elzász két részre oszlik, Haut-Rhin et Bas-Rhin, és a két területen vannak eltérések mind a nyelvjárásban, mint például abban, hogyan készülnek a helyi ételek. Én a Svájchoz közeli, Mulhouse környéki Elzászt ismerem jobban (Haut-Rhin), innen származnak a gyerekeim nagy- és dédszülei, ide járunk vissza, mikor hozzájuk megyünk látogatóba, és a mai napig a rokonság nagy része itt él. A dédnagymama még beszéli elzásziul, ahogy a lányaim nagymamája is.

A kuglóf egy olyan dolog, ami gyakorta került az asztalra, a csodás formák pedig az összes házban jelen voltak, hol a falon díszként, hol a konyhában eszközként, de mindig jól látható helyen. A minap a Francnak kisebb honvágya lett (lassan 13 éve nem él Franciaországban), így fogta magát, és sütött egy kuglófot abból a könyvből, amit a nagymamájától kapott annak idején.

A hagyományos formát biztosan ismeritek. Elzászban mindig agyagedényben készül, soha senkinél nem láttam még mást, nekünk is ilyen van, bár a kevésbé díszes fajta. Természetesen tökéletes a fém forma is, de bármilyen legyen is, érdemes alaposan kikenni vajjal. A szilikon formákért kuglófnál nem különösebben rajongok, bár a kelt tészta jobban kijön belőlük, mint a kuglófnak nevezett kevert tészták.

Díszes elzászi kuglóf formák. Forrás: https://www.madeinalsace.com

Az én személyes véleményem szerint a jó kuglóf egyik titka az, hogy egy éjszakát hagyjuk pihenni. A formából adódóan jót tesz a tésztának, ha hagyjuk még kicsit száradni. De mindenképpen várjuk meg, hogy kihűljön, és csak utána vágjuk meg. A porcukor nem kötelező elem, de hagyományosan bizony alaposan megszitálják vele.

Kuglóf

Hozzávalók:
300 ml langyos tej
20 gr élesztő vagy 7 g szárazélesztő
500 gr liszt
110 gr puha vaj
90 gr cukor
1 tojás
1 csipet só
50 gr mazsola (lehetőleg áztatva, majd lisztbe forgatva)
pár szem egész mandula
1 pohárka cseresznyepálinka a mazsolák áztatására (ha van, amúgy elhagyható)
egyéb eszközök: vaj a forma kikenésére, kuglófforma

Az élesztőt a langyos tejben felfuttatom.
A lisztet egy keverőtálba szitálom, hozzáadom a puha vajat, a cukrot, a sót és a tojást, és elkezdem összegyúrni őket, majd apránként hozzáadva az élesztős tejet addig gyúrom, míg a tészta el nem válik az edény falától. (Természetesen lehet robotgéppel is dagasztani, aki nem szeret vagy tud kézzel dagasztani). Ez nagyjából 15 perc.
Hozzáadom a mazsolákat is, gyúrok rajta nég párat, majd letakarva legalább egy órát hagyom kelni a konyhapulton.
Kelesztés után egy munkaasztalra borítom a tésztát, átütögetem az öklömmel. A kikent kuglófforma aljára sorba leteszem a mandulákat és beleügyeskedem a tésztámat. Jöhet a második kelesztés – addig hagyom kelni, amíg a tészta a formám széléig emelkedik.
200 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöm a kuglófot. Ha időközben elkezdene nagyon pirulni a teteje (majdani alja), sütőpapírral letakarom.
Mikor megsült, egy rácsra borítom és hagyom kihűlni, majd porcukorral megszórom.