Manala – kalács emberkék

A nyugis december része a nyugis Mikulás. A Mikulás nekem fontos, rengeteg kellemes gyerekkori emlék fűződik hozzá. Mikor kislány voltam, az egyik legfontosabb nap volt számomra, nagyon vártam. Anyukám rajzolt és írt nekem a Mikulás nevében, egy ilyen rajz még ma is megvan és mindenhova viszem magammal, itt van velem Kanadában is. Az volt az évben az a kevés alkalom, mikor kaptam csokit, ami nálunk nem volt gyakori, nem vagyunk édesszájúak, meg kettesben élve, ráadásul a nyolcvanas években nem is volt olyan megszokott állandóan csokoládét enni. ami azt illeti, én ma sem vagyok érte oda. És persze most azt kellene mondanom, hogy ejnye meg bejnye, hogy a csoki miatt emlékszem ezekre a napokra, de nem mondom. Mert különlegessé tette ez is, meg a narancs és a finom mogyoró, amit azóta is nagyon szeretek. De persze a legfontosabb a máig őrzött levél a Mikulástól. A mesék fontosak, és hiába tudom, hogy nem a Mikulás írta a levelet, ettől még ugyanolyan értéke van, sőt!

Ellenben a Franc – hát ő egyrészt nem Magyarországon volt gyerek, másrészt a nagyszülei elárasztották húsvétkor annyi csokival, amennyi egy fél évre elegendő volt. És ő speciel szerette is a csokoládét. Így aztán mikor én azt mondtam neki, hogy hozzon két csokit a gyerekek csizmájába, akkor, talán kicsit túlkompenzálva azt, hogy az év többi részében nem igazán veszünk ilyesmit, annyi csokit hozott haza a Lányoknak, hogy nem fért el a cipőkben. 🙂

Azért persze kaptak mogyorót, diót és mandarint is. Rajzoltak is a Mikulásnak, és kapott a Miki levelet is, hogy tárgyaljon az angyalokkal a karácsonyi ajándékokról. (Nem, még mindig nem fog tabletet és telefont kapni a Nagylány, a Kicsilány talán kaphat egy plüssmacskát, de őszintén szólva kicsit túltengenek a plüssök a lakásban.) A mogyoró egy része a madaraké, mert a két szajkónak is jár az ajándék. 🙂

A Francnak sem újdonság a Mikulás, hiszen elzászi. Saint Nicolas napján a hagyomány szerint emberke formájú kalácsot vacsoráztak mandarinnak és forró kakaóval. Ez a sütemény a manala, északabbra manele, elzásziul mannele (kis ember). A cipő pucolást nem ismerik, de ennek a sütizésnek elég masszív hagyománya van még ma is.
Eddig még sosem sütöttem, mert az adventi naptárral és egyéb sütésekkel valahogy mindig úgy voltam, hogy van elég esemény, de idén valahogy úgy alakult a Mikulást megelőző nap, hogy nekiveselkedtünk.

A receptből elég sok emberke süthető. Nyugodtan felezzétek az adagot, de ha túl sok lesz sincs baj – lehet fagyasztani is, és sütőben felmelegítve másnap is nagyon finom a kalács.

Én nem kiszúróval formázom a manalát, hanem késsel. Egyszerűen egy vastagabb hurkát formázok egy adagnyi tésztából, kis fejet gömbölyítek az egyik végére, aztán bevágom a másik végé hosszában a feléig, ebből lesznek a lábak. Kicsit széthúzom őket. Utána a kezeknek is bevágok két oldalt egy egy csíkot, kicsit a kezemmel formázom őket, és készen is van.
De természetesen nyugodtan használjatok kiszúróformát.

Manala

Hozzávalók:
500 gr liszt
150 ml langyos tej
2 tojás
1 zacskó száraz élesztő
150 gr puha vaj
80 gr cukor
1 zacskó vaníliás cukor (igazi vaníliával, ha ez nincs, egy kiskanál vaníliakivonat is jó, de el is hagyható)
1-2 csipet só
1 tojássárgája és egy kis tej a kenéshez

1. A robotgép keverőtáljába öntöm a lisztet, cukrot, vaníliás cuccot, tojásokat, a vajat, az élesztőt, sót és a tejet. Rugalmas tésztává gyúrom 10-15 perc alatt. Mikor fényes a massza, és elválik a tál falától, akkor körülbelül jó. Mikor ez megvan, letakarva duplájára kelesztem.
2. Mikor szépen megkelt, kiborítom a gyúródeszkára. Nagyjából 80 grammos darabokra szedem őket, ezeket formázom.
3. Egy sütőpapírral kibélelt tepsin, egymástól kellő távolságra helyezem az emberkéket. Lehet szegfűszeggel vagy csokicseppekkel díszíteni őket. Újra kelni hagyom őket, nagyjából megint a duplájukra nőnek.
4. Előmelegítem a sütőt 180°C-ra.
5. Megkenem a süteményeket a tojássárgás-tejes keverékkel, és 20-25 perc alatt megsütöm őket. Érdemes szemmel tartani az emberkéinket, nehogy odakapjanak.