Batch cooking – itt van az ősz, az első juharszirupos recepttel

Lassan, nagyon lassan, visszarázódunk a kanadai élet ritmusába. Újra van iskola, szinte úgy, mintha nem is lenne járvány, persze ki tudja meddig lesz ez így. Mostanra több québeci régiót vörös besorolásba tettek a helyi politikai vezetők, a mi régiónk is narancs színben pompázik már.

Megmondom őszintén, nem volt könnyű visszarázódni. Az egész nyarunk felkavaró volt. Nagyon sok izgalom volt benne, és nagyon jól éreztük emellett magunkat otthon. És kifejezetten nehéz volt visszaindulni. Ráadásul az első gépünk el sem indult Budapestről, és mindannyian igazából örültünk ennek – még egy napot tölthettünk anyukámmal, jókat nevettünk, ettünk, beszélgettünk. (És megúsztuk azt, hogy igazolt fertőzött legyen a montreali járatunkon.)
Aztán jött a két hetes karantén. Nem volt különösebben nehéz, hacsak azért nem, mert lemaradtunk több zöldség és gyümölcs igazi szezonjáról, és kénytelenek voltunk házhozszállítást kérni egy szupermarketből, amiért nem rajongok, különösen, hogy csak egy cég szállít házhoz a városunkban. Egyébként senki ránk sem nézett, a határon sem jöttünk át még ilyen könnyen, ahhoz képest, hogy elvileg a kanadai határ zárva van (vagy legalábbis ezt harsogják az újságok).

Végül elkezdődött az iskola és a nyárutó, ami mindig sok feszültséget és csodás kirándulásokat ígér. Az idei őszi kempingezésről egy másik cikkben tettem fel képeket, nézzétek meg őket. Az iskolai malőrökről nem meséltem sokat, főként a túlélésre koncentráltunk így az elején, és hogy belerázódjunk mindannyian az új helyzetekbe.

De mostanra végre úgy tűnik van egy ritmusa az életünknek, és már én is érzem magamban az erőt, hogy előre gondolkodjak az ételekkel kapcsolatban. Mert bizony a tervezés, a tömbösített főzés nem magától értetődő még annak sem, aki már egy ideje rendszeresen űzi ezeket. Mint minden olyat, aminek a gyakorlatából kijöttünk, ezt is nehéz újra kezdeni és visszazökkenni a jó ritmusba. Én úgy döntöttem, először a tanév eleji melankóliával küzdünk meg, és majd csak utána jön a batch főzésbe visszaszokás.

Őszi főzés

Aki egy ideje követi a blogot, az tudja, hogy mennyire fontos számomra a szezonális étkezés. Nem ragaszkodom hozzá dogma szerűen, hiszen a slow food nem egy dogma, hanem egy célkitűzés (ahogy mindennek annak kellene lennie). De igyekszem a lehető legtöbbet tenni azért, hogy alapvetően helyi és szezonális alapanyagokból készült ételek kerüljenek az asztalra.

Jelenleg a piac a legváltozatosabb színekben pompázik. Az ősz nem csak az erdőben csodálatos itt, hanem a termelői piacokon is. És hogy mi kapható, azt összefoglaltam nektek egy képen ( a teljesség igénye nélkül).

Van persze burgonya, érdesburgonya is. Nemsokára kifut már az eper és málna, de lesz helyette sok gyökérzöldség – cékla, répa, pasztinák és persze karórépa (rutabaga) és tarlórépa is. Sajnos azonban petrezselyem gyökeret csak Montréalban lehet kapni, ahogy tv-paprikát is. Valamiért a tormát sem ismerik, csak a majonézes, reszelt, nem csípős, boltban árult változatát. Ha találok nagy nehezen boltban, az sem itt lesz felénk, és szinte biztos, hogy európai import.
A kukorica hamarosan leérik, uborkát már alig kapni, a paradicsom is lassan leterem. De jönnek a szebbnél szebb, és színesebbnél színesebb tökfélék (épp csak főzőtök nincs), a téli zöldek – madársaláta, kale, és persze a hagymafélék minden árnyalatban.

A piac még egy hónapig lesz nyitva. Utána kezdődik a befőzött és fagyasztott ételek felélése, és a szupermarketek választéka. Nem mindig rossz ez, de sokkal nagyobb kihívás lesz. Éppen ezért idén elkezdtem összeállítani egy gyűjteményt a szezonális receptekből, hogy ne kelljen majd keresgetni, így könnyebb lesz a tervezés, és nektek is érdekes és kevésbé egyhangú receptötleteket tudok majd remélem hozni.

Heti menü

Ősszel hétfőnként fogok főzni. A legtöbb hétvégét ilyenkor kihasználjuk és kirándulunk, mellette mindkét gyerek különórája hétvégén van. Ez itt amúgy elég megszokott, a legtöbb sport különóra szombat vagy vasárnap délelőtt van. És mivel hétköznap is itthon vagyok, hát inkább a hétfő délelőttöt áldozom be ennek, mint a családi közös időt. Mikor majd be leszünk zárva télen, vagy síelni megy a család többi része, akkor majd visszakerülnek a főzések vasárnap reggelre.

Hétfőn főzés közben egy gyors ebédet is készítettem, amit az Instagram és a Facebook oldalon már megosztottam veletek. Nagyon kedvelem az angol konyhát, mert bizony minden híreszteléssel ellentétben az angolok tudnak főzni. A Yorkshire pudding alapú, maradékfelhasználásra koncentráló ebéd nagy kedvencem, és lehet vegetáriánus módon is elkészíteni, nem kell feltétlenül sem a bacon, sem a grillkolbász hozzá. Az egyik ilyen receptet itt találhatjátok (amúgy a Delicious magazin az egyik örök kedvenc forrásom).

A héten vettem először tökfélét. Fogalmam nem volt, mit kezdek majd velük, de ahogy említettem, éppen a receptgyűjteményemet rendezem, így hamar a kezembe akadt sok megoldás, amit ki szerettem volna próbálni, és elég jól belepasszol a batch cooking lényegébe – könnyen elkészíthető és előkészíthető, könnyen tárolható (vagy fagyasztható) ételek. Így készült a tökös kuszkusz saláta és a tökös-ricottás tarte, az utóbbi ennek a receptnek az alapján.

Megérkezett a csodás indián nyár után a hűvös is, így valami melegítő comfort food is kellett, amit változatosan tudok felhasználni. Ez lett a vega chilli. Egy részét a babnak refried beansként a quesadillába teszem. Két féle babot főztem meg ehhez, hogy gazdagabb legyen az íze.

Eszünk majd Stiltonos gombás tésztát is. A Stilton az egyik kedvenc angol sajtom, és most kaptam a sajtboltban. Ebből csak a gombát készítettem elő – megtisztítottam, felszeleteltem, és sózva fedő alatt megpároltam. Nem adok hozzá olajat, csak sózom. Így le is lehet fagyasztani, és a gomba nem romlik meg a hűtőben felhasználásig.

Illetve került még az asztalra a héten grilled cheese, ami gyakorlatilag a melegszendvics észak-amerikai változata. Amiben más, hogy a kenyeret vajon megpirítják a külső oldalán, és serpenyőben készül, nem sütőben. Nagyon tartalmas és könnyű étel, és nagy előkészületeket sem igényel. Pár receptötletet ezen az oldalon találhattok angolul.

Recept

Még tavasszal megígértem, hogy hozok nektek juharszirupos recepteket. Korábban megosztottam már veletek két receptet*, amibe használtam juharszirupot, de most nekilátok a sorozatnak is. A tökfélékkel kifejezetten kellemes ez az édesítőszer, épp csak annyira lesz tőle édes a tök, amennyire még nem túlzás, és csodásan kihozza az ízeket.
{*A két recept igaziból három és itt, itt és itt találjátok. A leves nem szép de nagyon finom, és feltétlenül próbáljátok ki egy kis juharsziruppal, nem fogjátok megbánni. }

Fentebb említettem ezt a salátát. Két féle tököt használtam – az egyik a klasszikus, hosszúkás kanadai sütőtök (butternut), a másik pedig a Heart of Gold névre hallgató, kis, kerek fajta tök. Ezeknek a kisebb fajta tököknek van a legfinomabb ízük, ha találtok bárhol, érdemes megkóstolni őket.

Helyettesítések, változatok: Ha nem tudtok mikrózöldeket venni vagy termeszteni, bármilyen csíra is jó hozzá, de csodálatos rukkolával vagy madársalátával is. Érdemes lehet még gazdagítani aszalt áfonyával, esetleg magokkal. Tálaláskor balzsamecetes vinaigrette-el locsolom meg. A juharszirupot kiválthatjátok mézzel. Kuszkusz helyettesíthetitek bulgurral vagy quinoával is. Ez ötletadó recept quinoával készült, és bár nekem van kanadai quinoám, ez olyan ragadósra főtt, hogy inkább kuszkuszt használtam helyette.

Sütőtökös kuszkusz saláta (3-4 személyre)

Hozzávalók:
1 közepes kanadai tök vagy 2 kisebb akármilyen, sütésre alkalmas tök
2 evőkanál olívaolaj
4 evőkanál juharszirup
2 evőkanál balzsamecet
2 gerezd fokhagyma
bors
fél citrom leve
300 ml kuszkusz
300 ml forró víz
egy kevés olívaolaj
egy kisebb sonkahagyma
petrezselyem és snidling
pirospaprika
mikrozöldek

• Négybe vágom, kimagozom, meghámozom a tököt és felkockázom.
• Egy közepes serpenyőben felforrósítom az olívaolajat. Rádobom a két gerezd zúzott fokhagymát, mikor illatos kezd lenni, rádobom a kockázott tököt is. Meglocsolom a balzsamecettel és a juharsziruppal, és gyakran kevergetve hagyom karamellizálódni, nagyjából 5 percig. Ezt követően meglocsolom a citromlével, borsozom és letakarva puhára főzöm.
• Mikor kész, hagyom kihűlni.

• Elkészítem a kuszkuszt – egy tálba öntöm a kuszkuszt, felöntöm a forró vízzel. Letakarva hagyom 10 percig, majd elkeverem némi olívaolajjal.

• Ha csak előkészítem a salátát a hétre, akkor itt a kihűlt és megfőtt tököt egy tárolóedénybe teszem, és lefedve beteszem a hűtőbe. Ugyanígy járok el a kihűlt kuszkusszal.

• Mikor elkészítem a vacsorát, előveszem a két tálat. Egy nagyobb tálban összeöntöm őket. Ízlés szerint adok hozzá még egy kis sót és borsot.
• Apróra kockázom a sonkahagymát, felaprítom a petrezselymet és a snidlinget, megszórom velük és a paprikával a tököt és kuszkuszt és alaposan elkeverem. Rájuk szórom a mikrozöldeket.