Akik régebben követik a blogot, azok tudják, hogy nagy rajongója vagyok a tökféléknek.
Ez nem mindig volt így. Mikor kicsi voltam, anyukám gyakran sütött sütőtököt, ami laktató volt és édes, kellemes étel hideg időben, de egész kicsi koromban nem igazán szerettem. Aztán ahogy nőtem fel, egyre több emlék kötődött az ételhez, és nagyon megszerettem. Akkor a legfinomabb, amikor belül krémes, kívül pedig karamellizált a tök. Mi nem cukrozzuk vagy ízesítjük ezt a fajta nyalánkságot, csak esszük, ahogy van.
Mikor Kanadába költöztünk, nagyon kreatívan kellett főzni és sütni, ha ragaszkodni szerettem volna a szezonális és helyi alapanyagokhoz, márpedig én szerettem volna. A tökfélék a három nővérek egyike – ez az a három növény, amit hagyományosan termeltek azon a vidéken, ahol mi is éltünk már az őslakos indiánok is. A bab, a kukorica és a tök. A betakarítástól kezdve (ez a kora őszi időszak) egészen a tél közepéig mindig elérhető a tök, és nálunk csak azért nem volt tovább, mert nem volt olyan tárolóhelyiség, ahol nem -10 fok volt és nem is +20. Persze könnyen tartósítható ételről van szó, hiszen kockázva vagy már levesnek megfőzve kiválóan fagyasztható a tök.
Az észak-amerikai étkezési kultúrában hatalmas divat manapság minden, ami tökös. Bár, az az igazság, nem maga a tök a nagy divat, hanem a tökös pitéhez használt fűszerkeverék. Ennek a szokásos fogyasztói társadalom bolondériáinak jóvoltjából igazán borsos is tud lenni az ára, miközben saját magunk ha elkészítjük, negyed áron kerülhet a fűszeres polcunkra pumpkin pie spice.
Persze az igazi pumpkin spice lattehez, ami miatt szerintem ilyen hihetetlen tökös fűszer mánia van a világon (köszönjük Starbucks, gondolom…) kell sütőtökpüré is. Ezt egy vagyonért tudják árulni egyes áruházak. Vigyázni kell vele, mert van a sima sütőtök püré, és van a sütőtökös pite töltelék (pumpkin pie filling), a kettő pedig nem ugyanaz. A pitébe való keverék már édesített, míg a püré sima tökpüré. Ez pedig azt jelenti, hogy nem kell ez utóbbit megvenni a boltban, magunk is elkészíthetjük. Egyszerűen meg kell főzni vagy sütni a tököt és pürésítés után mehet a fagyasztóba is akár. Érdemes ezt észben tartani, ha szereti valaki a tökös finomságokat, mert egy-egy ilyen süteményhez ritkán kell egy egész sütőtöknyi püré, és ha éppen nincs kedvünk levest, tésztát vagy mást készíteni a tökből, hát jól jön az még majd a hosszú tél során újabb és újabb süteményekbe, vagy éppen a levesekbe, tésztákra. (Meséltem már, hogy a mac’n’cheese vagy a sima spaghetti mennyire isteni tőtökösen?)
Most csak két receptet linkelek ide a blogról, ezek a kedvenceim. Az egyik a sütőtökös rugelach (ó, de hiányzik a sugar pumpkin a repertoárból), a másik pedig egy maradékmentő batch cooking recept, egy kuszkuszsaláta.
Ebben a kekszben, amit most mutatok meg nektek, a sütőtökpüré mellett van melasz is, és persze a fűszerkeverék. A melaszról már írtam a blogon, egyik kedvenc alapanyagom lett az utóbbi években a téli sütéseknél. (Itt és itt van két remek recept, az első linken egy kis leírás is arról, mi is valójában a melasz.)
A fűszerkeveréket én magam szoktam összekanalazni, mert mindig van minden belevaló itthon, de most azt használtam, amit az egyik kollégámtól kaptam, aki maga amerikai, nem is csak amerikai, de egyenesen Seattle-ből származik. Ő mindig maga készíti el ezt a keveréket, mert sok mindenbe használja, és azt mondja, nem hajlnadó drágán megvenni, mert miért (ebben már igazi európai, nem véletlen, több, mint 20 éve él Ausztriában). Több arányt is lehet ehhez a keverékhez találni az interneten, de nagyjából 3 rész őrült fahéjhoz kerül 2 rész őrölt gyömbér, 1 rész szegfűszeg, szegfűbors és szerecsendió, természetesen szintén őrölve. A bors arány egyénileg változhat, de rendszerint egy-két csipet kerül legalább bele.
Ami pedig a csodás cukormázat illeti – nem kötelező. Viszont ha már készítünk neki egy ilyen díszt, akkor érdemes azt feldobni egy kis őrölt fahéjjal, őrölt szerecsendióval, vagy ne adj isten egy kis reszelt gyömbérrel. Isteni finom lesz!
Melaszos-sütőtökös keksz
kb. 20 darab keksz lesz belőle
előkészítés kb. 20 perc
pihentetés 30 perc
sütés 10-15 perc tepsinként
Hozzávalók:
300 gr finomliszt
1 evőkanál (kb 30 gr) sütőtök fűszerkeverék (lsd feljebb az arányokat)
1,5 kiskanál (kb 15 gr) szódabikarbóna
1 csipet só
170 gr puha vaj
80 ml melasz
80 ml sütőtökpüré
50 gr kristálycukor
50 gr barnacukor
Klasszikus cukormáz porcukorból és citromléből, amibe lehet reszelni gyömbért, vagy szórni őrölt fahéjat vagy szerecsendiót.
- Egy keverőtálban összekeverem a lisztet, a fűszerkeveréket, a sót és a szódabikarbónát. Egy másik tálban egy habverővel habosra keverem a vajat, a sütőtökpürét és a két féle cukrot.
- A száraz alapanyagokat apránként belekeverem a tökös-vajas masszába. Nem kell túlkeverni, éppen csak álljon össze a tészta és ne legyenek benne nagy csomók.
- Kibélelek két tálcát vagy sütőlapot sütőpapírral és kb. 3-4 centis golyókat formálok a tésztából, és egymástól elég nagy távolságra a sütőpapírra helyezem őket. A tálcákat a hűtőbe teszem 30 percre (vagy az erkélyre, ha már elég hűvös van).
- Előmelegítem a sütőt 180 fokra.
- A 30 perc elteltével nagyjából 10 perc alatt készre sütöm a kekszeket. Aranybarnáknak kell lenniük, de az utolsó percekben érdemes figyelni, hogy ne égjen meg a szélük. Sütőtől és a kekszek méretétől függően lehet, hogy 12-14 percig is sülnek majd.
- Egy rácsra szedve hagyom őket kihűlni, a cukormázzal díszítem őket.
Batch sütés tipp: Sütés előtt, a golyóra formázott állapotban fagyasztható a keksz. A mélyhűtőből kivéve mehet azonnal az előmelegített sütőbe. Ebben az esetben valamivel tovább kell sütni őket.
Jól záródó dobozban pár napig békésen eltarthatóak, de nem hiszem, hogy szükség lesz ilyesmire. Nálunk a dupla adag is hamar elfogy.
Fenn, a messzi északon 