Batch cooking, vírus idején

Mindenki a vírusról beszél, sokan hetek óta ezzel foglalkoznak.
Nem mondom, hogy nem befolyásolja a mi életünket, azt sem, hogy nem kell komolyan venni. Az anyukám akkor utazott, amikor minden bizonytalan volt. Otthon már ment a pánik, itt még nem igazán volt jelentősége az egésznek. Ez jó volt – én képben voltam az európai helyzettel kapcsolatban, de nem ült ránk a pánik, ami otthon jelen volt, nem volt nyomasztó a hangulat. Így anyukám, azt hiszem, nyugodtabban tudott hazamenni. Mindjárt önkéntes karanténba, mert a munkahelye már akkor megkérte a külföldről hazatérőket, hogy ne menjenek be dolgozni. Szerencsére ez neki nem okoz problémát.

Sokakkal sokat beszélgettem, vitatkoztam a helyzetről. Én azt gondolom, hogy ez egy jó lecke lesz abból, ami a jövőben vár ránk. Az is érdekes lesz, hogy a környezettudatos közösség tagjai hogyan reagálnak majd élesben egy ilyen helyzetre, hiszen arról papolunk már évek óta, hogy hasonló problémákkal, és még durvábbakkal kell majd szembenéznünk a jövőben.
Én nem tudom, mi a jó megoldás, nem tudom, mik a jó lépések, csak azt tudom tenni, hogy tájékozódok, ahogy tudok. Véleményem van, természetesen, de kinek nincs?
Mi nem hordunk maszkot az utcán (itt amúgy sem jellemző ez, és olvasmányaim alapján nem is ez a legfontosabb), de ha akarnánk, sem tudnánk, mert nem lehet kapni. Nem fertőtlenítem megállás nélkül a kezünket, mert a szappanos kézmosás a beszámolók szerint sokkal hatásosabb. Sosem voltam mániákus takarító, most sem leszek az, de azért többet és jobban odafigyelve fogom tisztán tartani a környezetünket.
Azt gondolom, itt nagyon hamar csukták be az iskolákat, de nem kérték elég hamar azt, hogy azok, akik utaztak a tavaszi szünetben, maradjanak otthon. De nem baj, akkor ezzel kezdünk valamit.
Egy percig sem hiszem, hogy ez csak egy két hetes bezárás. Nagyon szerencsések vagyunk, mert egy közepes méretű lakásban lakunk, ritkán lakott településen, egy ritkán lakott országban, saját kerttel (amiben tömör jég áll éppen, de legalább van). Ha szerencsénk van, akkor az idő sem lesz vacak, és ki tudunk majd akkor is menni, amikor itt is nagyobb lesz a szigor, hogy még jobban tudják lassítani a vírus terjedését.
Én nem szeretem az önbecsapást, nem jellemző rám az a fajta kincstári optimizmus, ami abból áll, hogy hajtogatom, hogy minden rendben lesz úgy, hogy nem veszek tudomást a valóságról. A valóság az, hogy ez egy súlyos járvány. De valószínűleg ennél lesznek súlyosabbak a közelebbi jövőben. Azt is tudom, hogy ránk alig veszélyes, és nem tudjuk igazán sok embernek átadni. Ha körültekintőek vagyunk, akkor tudjuk az életünket relatíve normálisan folytatni, miközben alkalmazkodunk az adott helyzethez. És ezért mindent meg is fogunk tenni. Nem akarok mások pánik-hangulatára, negatív érzéseire koncentrálni. Végül is ez egy jó szűrő arra, hogy kitől mire számíthat az ember, hogy hogyan tudunk kezelni egy hasonló helyzetet.
Az is a valóság része, hogy van két idősödő félben lévő szülőm, akik tőlem több ezer kilométerre és egy óceánnyira élnek, és nem tudok hozzájuk hazamenni, ha baj van. Reméljük nem lesz. De a magyar körülmények nem segítenek abban, hogy ne aggódjak értük, vagy azokért a barátaimért, akik a rizikós csoportok egyikébe tartoznak.
Azt sem tudjuk, hogy haza tudunk-e utazni a nyárra, de nem tartom azt bután optimistának, hogy talán pont akkorra már lenyugszik a járvány és már lehet utazni kevesebb korlátozással. Tudom, nem ez a világ legfontosabb dolga, de számomra az egyik legfontosabb esemény az évben, és nagyon szomorú lennék, ha nem tudnánk hazalátogatni.

Még nem tudom, hogy hogyan fogom ezt az egészet a blogon és a Facebook oldalon kezelni, fogok-e róla írni. Ha érdekel titeket, hogy Kanadában milyen a hanulat, akkor szóljatok 🙂 És jobban átgondolom. Egyelőre azt gondolom, annyi oldal, blog, influenszer és szerv foglalkozik ezzel, hogy nem olyan fontos, hogy én is erről írjak. 🙂

Amit mindenképpen meg tudok tenni, hogy igyekszem még jobban egyszerűsíteni a heti menüket, hogy ötletek gyűjtsünk, hogyan lehet egy (mondjuk) átlagos kamra tartalmából értelmes ételt előállítani, kevés extra, egzotikus alapanyaggal, mégis a lehető legváltozatosabban.

A hűtőm vasárnap este.

Tehát a heti menü, ezúttal az ebédekkel:

hétfő: a hétvégén előállított ételek maradéka (ebéd)
helyi termelő isteni, sütni való kolbászai párolt zöldségekkel és rapinivel *(vacsora)
kedd: kolbászok előző estéről főtt vad- és fehér rizzsel (ebéd)
gombaleves, melegszendvics és sült céklasaláta (vacsora)
szerda: gombaleves (ebéd)
ázsiai pirított tészta (vacsora)
csütörtök: paradicsomleves (ebéd)
pizza (vacsora)
péntek: tészta paradicsomszósszal (ebéd)
zöldség gratin (rakottas) lencsével, olaszos szósszal (vacsora)

  • Elsőként odatettem párolni a zöldségeket. Felvágtam a brokkolit, elővettem a fagyasztott zöldségeket. A párolóm Magyarországon maradt, itt egy pároló betétet használok egy lábossal. Ez szépen lassan bugyogott egy ideig a tűzhelyen. >> Hétfőn a kolbászokat tepsin kisütöm. A párolt zöldségeket fokhagymás olajjal megöntözve átforgatom egy serpenyőben a rapinivel.
  • Közben megpucoltam és felvágtam a gratin-hez a zöldségeket: gombát, tököt, és odatettem főni a puy-i lencsét. Szeretem ezt a fajta lencsét, mert könnyen fő, nem kell beáztatni (be lehet, de áztatás nélkül is relatíve hamar megfő). Hagymát szeleteltem, olajon üvegesre pirítottam, és ezen puhítottam meg fedő alatt a gombát a tökkel, fűszerekkel.
  • Ha nincs készen paradicsomszósz, itt érdemes odatenni egy sima fokhagymás, oregánós változatot amit legalább két ételhez méretezzetek.
  • Míg ezek főttek, tisztára sikáltam a céklákat. Mivel a héjában szerettem volna őket megsütni, ez eltartott egy ideig. Félbevágva, vágott felével lefelé egy jénai tálba vagy magas falú, sütőbe is tehető edénybe tettem őket. Meglocsoltam olívaolajjal, megszórtam sóval és borssal, zúzott fokhagymával. Alufóliával letakarva legalább egy órára a 180 fokos sütőben sütöttem.
  • Elkészült a gomba a tökkel, majd a lencse és a paradicsomszósz is megfőtt. Összeállítottam a rakottast. A lencsét és a zöldségeket összekevertem a paradicsomszósz egy részével. Megszórtam fetával és reszelt sajttal. >> Ez lefedve kerül a mélyhűtőbe, ahonnan csütörtök reggel felveszem, és a hűtőben fogom kiolvasztani péntek esti vacsorának. A maradékot szombaton ebédre esszük majd.
  • Megfőztem a paradicsomlevest, és odatettem a gombalevest. >> Mikor kihűltek, üvegekbe adagolom a gombalevest, és fagyasztóba való tárolókba a paradicsomlevest. A fagyasztóból a paradicsomlevest szerda este veszem fel.
  • A kész, kihűlt céklákat úgy, ahogy vannak (ha a tál nagy, kisebbe szedve őket) a hűtőben tárolom. Mikor készülnek a melegszendvicsek, felkockázom, meglocsolom a saját olajával. Fetával tálalom.
  • A maradék paradicsomszószt is elteszem a hűtőszekrénybe.

Ez, mindent összeadva kb. 2 óra volt, de egyáltalán nem kapkodtam, és nem hangoltam igazán össze a dolgokat, csak ahogy jött.
Amit észrevettem, hogy ha mindent előkészítek, és csoportosítom ételek szerint az alapanyagokat, szánok rá pár percet, hogy átgondoljam, mi mennyi idő alatt fő meg, az sokat segít. Ahogy látom, hogy fogynak a dolgok a pulton, úgy tudom követni, hogy hol tartok, és még mennyi időt kellene rá szánni.

A kenyeret magam sütöm, hétfő reggelre készül. Ebből lesz a hideg étkezés és a melegszendvics.
A pizzatésztát csütörtök estére csütörtök reggel gyúrjuk be a lányokkal.
A pirított tésztát frissen készítem el.

Gyerekszakácskönyvből főzöm a paradicsomlevest. (Gyerekcipőben a konyhában, Csipet Kiadó)

*Tisztában vagyok vele, hogy a rapini nem éppen mindenhol elérhető, minden spájzban fellelhető étel. Ha véletlenül láttok a piacon, kóstoljátok meg. Mi nagyon szeretjük, és tele van jósággal.


Batch cooking, vírus idején” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. 1.) annyira jó, hogy van kertetek! én már az erkélyünknek is örülök igazából, de egy kerttel sokkal de sokkal jobb lenne az elkövetkező pár hét. addig is a ház mögötti parkba sétálok ki néha, de kicsit trükközni kell az odajutással, mert főúton van a bejáratunk, és ott még ilyenkor is vannak emberek. pedig én nagyon próbálom tartani a 2 métert.
    2.) szintén pozitív vagyok a nyárral kapcsolatban. mi is akkor megyünk majd Pestre, és remélem nem kell elhalasztanunk.
    3.) látom, te is használod a Classico tésztaszószos üvegeket. a kedvenceim ezek a szószok, meg az üvegek is:)

    Kedvelik 1 személy

    1. 3) Ritkán veszünk kész szószt, de ha veszünk, akkor csak ezt a márkát 🙂
      2) Remélem, de muszáj, máshogy nem megy, mint hogy pozitív marad az ember.
      1) Hát én sem tudom, mit csinálnék mondjuk egy belvárosi 30 négyzetméteres lakásban idősként vagy két gyerekkel. Mondjuk a kert most egy tömb jég, de legalább itt kis népsűrűség van, tudnak a gyerekek játszani a ház körül és nem jön senki erre. Most ez jól jön 🙂

      Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s